A Határtalanul kirándulásunk

Május 5-én, vasárnap kora reggel indultunk a kirándulásra. Eleinte még mindenki fáradt volt, aztán a buszon velünk együtt a jó hangulat is felébredt.

A hosszú utazás és néhány különleges állomás után, melybe beletartozott a koszorúzás az Arany János Emlékmúzeumnál, Nagyvárad megnézése és a hosszú sorok a mosdó előtt, megérkeztünk az első szállásunkhoz. Három, négy és hat fős szobákban helyezkedtünk el a finom vacsora után, amit már mindenki nagyon várt. Reggel egy hangos dobszólóval és énekkel tarkított ébresztő után lementünk reggelizni, majd barangoltunk Kolozsváron, voltunk a tordai sóbányában, túráztunk a tordai hasadékban, végül pedig megérkeztünk új szálláshelyünkre, Torockóra. Az aznapi programok közül engem leginkább a torockói árvaház fogott meg, rengeteg érdekes tényt tudtunk meg az árvákról és az árvaház működéséről. Emellett a sóbánya is rengeteg élményt tartogatott, mint például az óriáskerék vagy a bánya akusztikája. A torockói szállásunk nagyon aranyos és otthonos volt. Másnap indultunk a harmadik, egyben utolsó szálláshelyünkre, Zetelakára. Itt már osztályonként a fiúknak és a lányoknak külön szállása volt egy-egy családnál, ahol nagyon nagy vendéglátói szeretettel vártak minket. Az utolsó előtti napon még bemutatókkal is készültek nekünk, s még táncoltunk is, továbbá megmutatták, hogyan készítik a helyiek a pityókás kenyeret és a kürtőskalácsot, sőt, nem csak megkóstolhattuk ezeket az ételeket, hanem mi is kipróbálhattuk magunkat kenyér-és kürtőskalácssütőként.

Az utolsó napon mindenki szomorúan pakolt be. Zetelaka elhagyása után Fehéregyháza felé mentünk, ahol meglátogattuk a Petőfi Múzeumot, majd Segesvár felé vettük az irányt, ahol az óratoronyba mentünk fel, ezt követően pedig Dévánál álltunk meg. Ott libegővel felmentünk a várba, ahol gyönyörű kilátás várt minket. A Déván elfogyasztott ebéd után nekivágtunk a hosszú útnak, mely Aradra, végül pedig Szegedre vezetett, ahová késő este érkeztünk meg.

Nagyon jól érzetük magunkat!