Az erdélyi és partiumi élményeim

Május 5-én, vasárnap reggel elindult a kalandos utazásunk Erdély szívébe. Nagy izgalommal és várakozással indult a nap, s mire eljutottunk az első szálláshelyünkig, Kolozsvárig,nagyon sok mindent láthattunk, például: a Csonkatornyot, a nagyváradi püspöki székesegyházat, a Király-hágót és Bánffyhunyadon a református templomot. A buszon sokat nevettünk, jó hangulatban telt az utazás. Mire besötétedett, meg is érkeztünk Kolozsvárra, és a szobák elfoglalása után egy finom vacsora várt minket az étkezőben.

A következő napok is sok látnivalót tartogattak a számunkra. Többek között bejártuk Kolozsvár belvárosát, meglátogattuk a tordai sóbányát, túráztunk a tordai hasadékban és Békás-szorosban, megcsodálhattuk a Medve-tavat, megismerkedhettünk egy székely bácsi vezetésével a Büdös-Mohos-tőzegláp növényvilágával, jártunk a Szent Anna-tónál és Gyilkos-tónál is. Mindezek mellett több koszorút is elhelyeztünk, többek között Apáczai Csere János, Orbán Balázs és Tamási Áron sírjánál, valamint a Petőfi Sándor Emlékmúzeumban. Kolozsvár után Torockón szálltunk meg, majd három éjszakát tölthettünk Zetelakán nagyon kedves és barátságos családoknál. A helyiek az utolsó ott töltött esténken még mesterségek bemutatójával is kedveskedtek nekünk: láthattunk kenyérsütést, lópatkolást, szövés-fonást, kürtőskalács készítést és táncbemutatót is. A hatodik, egyben utolsó napunkon még látogatást tettünk Fehéregyházán a Petőfi Múzeumban, jártunk Segesvár nevezetes helyein, egész pontosan óratornyában és a diákok lépcsőjén, valamint libegővel felmentünk a dévai várba is, mely Kőmíves Kelemenné balladájáról híres. A dévai ebédünk után indultunk Aradra. Szegedre este 10:00-re érkeztünk meg.

Nagyon jól éreztem magam, annak ellenére, hogy többször jártam Erdélyben. Úgy gondolom, jobban összehozta az osztályt ez a kirándulás, egészen más oldaláról ismerhettük meg egymást. Az biztos, hogy örök emlék marad! Köszönjük!