Határtalanul ( 2019. 05-10. )

Iskolám, a Tarjáni Kéttannyelvű Általános Iskola és AMI a Határtalanul pályázat elnyerésével tanulmányi kirándulást szervezett a Partiumba és Erdélyországba a 7. osztályos tanulók számára.

Az utazást rengeteg előkészítő munka előzte meg: Kertész Eszter igazgatóhelyettes néni megszervezte a programokat, a buszokat, míg a többi tanárunk segítségével egy kis ízelítőt kaptunk az erdélyi tájakról, emberekről, művészetről.

Végre elérkezett az indulás várva várt napja. 6 nap 5 éjszaka az osztálytársaimmal, a barátaimmal! Izgatottan vártam, hogy milyen élményekben lesz részünk.

Nem csalódtam! Eszter néni nem csak minden magyar vonatkozású látnivalót beletett a programba, de érdekes, tanulságos, csodálatosan lenyűgöző úti célokat is felkerestünk.

Számomra a legbámulatosabb a Tordai-hasadék, de a Tordai Sóbánya is elkápráztatott, ahol fel tudtunk ülni az itt található óriáskerékre. A Békás-szoros vadregényes szurdokvölgye is elbűvölt. Nem fogom azt sem elfelejteni, hogy a Szent Anna-tónál majdnem beleütköztünk egy anyamedvébe, aki a két bocsával épp arra járt. Rémisztő volt! Még jó, hogy a buszon ülve figyeltünk fel rájuk!

Különlegesnek tűnt az is, amikor betekinthettünk egy erdélyi magyar iskola életébe Zetelakán. Nagy szeretettel vártak minket az iskolások, akik nagyon örültek az ajándékba vitt, saját készítésű zsebkendőtartónak. A legmeghatóbb pillanatot azonban a Torockói Árvaház lakói okozták. Természetesen készültünk a találkozásra mindenféle jóval: pénzadománnyal, játékokkal, könyvekkel, gyümölccsel, üdítővel. Szívszorító tudni azt, hogy vannak olyan gyerekek, akiknek nincs apukájuk, anyukájuk, akikhez odabújhatnak, akik Böjte Csaba szerzetes és segítői nélkül elveszettek lennének ebben a világban. Ekkor nagyon hiányzott apukám és anyukám, hogy megölelhessem őket.

Mindig emlékezni fogok ezekre a pillanatokra, de szívesen fogom felidézni a dalos esti takarodót, amelyet Makra András, Szivák Zoltán és Hajdú Árpád tanár bácsiknak köszönhettünk, akik gitározva, énekelve vették el este 10 órakor tőlünk a mobiltelefont, hogy nyugodtan tudjunk pihenni.

            Köszönöm e fantasztikus élményt, hogy megélhettem, átélhettem ezt a kirándulást.

Ígérem, hogy visszatérek még Erdélybe, és akkor én leszek a szüleim túravezetője, mert szeretném, ha ők is éreznék e táj lüktetését.